2012. november 13., kedd

Témanap



Egy szombati napra ébredtünk, amikor iskolába kellett jönnünk. Ugyanis a Határtalanul! programot mutattuk be a Nemzeti összetartozás napjával együtt az iskolában. Éva néni elmondta az összesereglett iskolatársainknak a Határtalanul program előzményeit. Ez után megnéztünk két filmet, amit még a kicsik is csöndben figyeltek. Az első a Párizs környéki békéről szólt a második Magyarország történetéből volt egy részlet a konszolidáció és a Trianon témával. ez után az osztályok más-más terembe vonultak, ahol játékos vetélkedő formájában oldottunk meg feladatokat.






Az alsósoknál és a felsősöknél is volt a várakról, a népzenéről, a magyar nyelvjárásokról egy-egy állomás. a felsősöknek Magyarországgal kapcsolatos matematikai feladatok is voltak, az alsósok a magyar őshonos állatokat mutatták be. A negyedik órában megint találkozott a tornateremben az egész iskola.



Ekkor következtünk mi, a hetedikesek, mert a határtalanul! utunkat mutatta be két osztálytársunk, Szigeti Lili és Thoma Bálint, miközben a fényképeket is láthattuk. Ő utánuk Tóth Julcsi és Mihalik Meredisz a tapasztalataikat mondták el. Mivel volt internet elérhetőség a tornateremben, mi, blog írók, a Sztáraisok blogját mutattuk be az iskolának. elérkezett az ebédidő is, megebédeltünk. Így fejeződött be ez a fantasztikus nap!

Írták Gulyás Lilian, Orosz Szimonetta, Ángyán Patrícia




2012. november 11., vasárnap

Bemutató előadás



A mai nap nagy öröm volt nem csak nekünk hetedikeseknek, hanem a nyolcadikosoknak is: elmaradt a történelem órájuk, ugyanis ekkor tartottuk az utazás értékelő óráját, amit már nagyon vártunk mindannyian. Túlzsúfoltuk a nyolcadikosok tantermét székekkel, és még három hatodikost is vendégül láttunk, akiket a tanárok választottak ki. Mire mindenki elfoglalta a helyét, Zsolt bácsi is előkészítette a fényképeket. Az első napot Szigeti Lili osztálytársunk mutatta be, miközben a fényképeket néztük az e-táblán.


A második napról már Thoma Bálint mesélt. Felsorolt érdekességeket is, amit a többiek nagy érdeklődéssel hallgattak. A diákok ezután kérdéseket tehettek fel: például, hogy lementünk-e az alagutakba, amik miatt a hiedelem szerint dörömbnek hívják Laskón a templom dombját? Részt vettünk-e a laskói iskola tanóráján? Erre Lili adta meg a választ: csak együtt dolgoztunk az ottani diákokkal, de nem volt csengetés és rendes tanóra. Kérdés volt az is: hogyan vadásznak a kormoránok a halakra? Erre Bálint adta meg a választ. A csapat egyik fele a vizet verdesi egy öbölben, míg a többi madár kiszedi a halakat, aztán váltanak.

Ezután Tóth Julcsi és Mihalik Meredisz mondták el a tapasztalataikat. A laskói iskolában másképp beszéltek a gyerekek, az ebéd másképpen volt fűszerezve. Eszéken a sétáló utcán villamosok száguldoztak el mellettünk. A pizzához paradicsomszószt adtak, nem ketchupot.
Nagyon tetszett nekik az is, hogy sárga vonallal jelölve van a járdán a kerékpárút, amire figyelni kell, mert sokan közlekednek biciklivel.

Az ő előadásuk után Éva néni mutatta be a blogot, ahol mindenki elolvashatja, mi minden történt velünk. Mire idáig jutottunk, ki is csengettek az óráról. Szerintünk nagy élmény volt újra átélni a kirándulást!

Írták:

Gulyás Lilian

Ángyán Patrícia


2012. november 9., péntek

Értékelő óra!



A mai napon a harmadik óra helyett megbeszéltük az Eszéki utat, kinek mi tetszett. A leges legapróbb
részletekbe is belementünk. Megtárgyaltuk kinek mi tetszett a legjobban és mi kevésbé. Szépen
sorban átvettük az indulástól kezdve. Kivetítettük a programot és az alapján vettük sorba. Hogy
a laskói iskolába, miért nem írattak be több falubeli gyereket? Azt kérdezte Zsolt bácsi, ha a mi
gyerekeinkről lenne szó, akarnánk-e, hogy magyarul tanuljon, vagy inkább mi is elvinnénk horvát
nyelvű osztályba. Többen mondták, hogy fontos, ha tudnának magyarul a magyar származású
gyerekek. De volt, aki azt mondta. hogy az érvényesülés az adott ország nyelvéhez kötött. Arra
jutottunk, hogy az identitás tudat a családban dől el. Megbeszéltük, hogy finom ebédet kaptunk.
Megbeszéltük, kinek milyen élménye volt a vár ostrománál. Utána az árakat is említettük. Mindenki
megegyezett abban, hogy a hosszú séta a Macska mama (Hermann Paulina) villájához senkinek nem
tetszett, mert rettentő hideg volt. Viszont a Macska mama szobra mindenkinek tetszett, ahogy az
állatkert is. A kopácsi rétnél már fáradtak voltunk. A tanáraink szerint ez látszott is. A hajókázás azért
többünknek tetszett. Ez után e-táblán néztük végig a fényképeket, nagy derültség közepette.

Írták:
Gulyás Lilian, Ángyán Patrícia, Orosz Szimonetta